2014. január 9., csütörtök

A jóga elfeledett részei III.

2013. november 08. 07:24

Előző cikkünkben megnéztük mi a jelentősége a Figyelem és Szándék irányításának, s mit is jelent a Dharana. Jelen cikkünkben továbbhaladunk a Dharana kifejtésében, valamint az igazi életművészet - a szabad akarat és az Isteni mátrix - megértésében.

A Dharana gyakorlása során a modern jógi megtanulja értékes kincsként kezelni a figyelmét és tudatosítani annak fontosságát. Ennek oka, hogy tudja: bármire viszi a figyelmét, azt energiával tölti fel. Tehát azt aktiválja a mezőben, vagyis elindítja a megvalósítás útján. S ennek a folyamatnak a másik eleme, amikor a Szándékkal bizonyos keretek között alakítja a megvalósítás irányát és ritmusát. Bármiről is legyen szó, az egészség fenntartásáról, vagy visszaállításáról, az emberi kapcsolatok harmonikussá tételéről, a hétköznapi megélhetésről, egy üzlet vagy egy képesség kibontakoztatásáról a Figyelem és Szándék tudatos irányítása az egyik legfontosabb elem.

A jógának ebben az ágában az egyén továbbhalad a befelé fordulásban és továbbfejleszti az koncentrációt (később persze megtanulja azt elengedni, amikor arra van szükség). Ehhez többféle gyakorlat létezik. Egy ősi módszer például segítségül hív a célnak megfelelő mentális-„tárgyat”, mint például egy mantrát, ami általában egy szanszkrit szó vagy ima. Másik módszer még a koncentráció fejlesztésében, amikor valamelyik energiaközpontra (csakrára) fókuszáljuk a figyelmet. Sok egyéb, kevéssé ismert gyakorlat létezik a különböző jógairányoknak megfelelően.
A modern Kvantum jóga például a vágy és a cél megvalósításának belső „motivációs és akadályozó tényezőire”, illetve azok megfigyelésére helyezi a hangsúlyt. Abban segít, hogy a gyakorlatban tanítsa meg, mennyire fontos elsajátítani a Figyelem és a Szándék tudatos irányítását.
Természetesen azt is megmutatja, hol vannak az egyén határai, s meddig tart a szabad akarat ebben a folyamatban, s hol kell rábízni magát az egyénnek az Isteni Mátrix segítségére. A kettő közötti dinamikus egyensúly elsajátítása az igazi „életművészet”.
Ezért is van az, hogy sokan felismerik, hogy a jóga és maga a Dharana sokkal inkább művészet, mint tudomány. Nagyon finom ismeretét igényli a „belső” folyamatainknak és a „külső” világunk összefüggéseinek. Sőt, haladó szinten azok Egységének megélését jelenti. A jóga szerint a Figyelem és a Szándék végtelen szervezőerővel bír az információs mező szintjén, egyszerűen azért, mert nem különül el tőle.
A Dharana gyakorlásának haladóbb szintjén egyik legfontosabb megtapasztalás az, amikor saját felismerésként érti meg a jógi, miért mondták az ősi és modern idők bölcsei: „Nem én vagyok a világban, a világ van bennem.”

A világ létrejötte persze létrehozza a tapasztaló és tapasztalat közötti látszólagos elkülönülést, ami a Szamszara alapja. Az ebből való kivezető utat az egyik legnagyobb jógamester, Sankara „A megkülönböztetés drágaköve” című munkájában írja le végtelen melegséggel és irodalmi szépséggel: „Az Önmegvalósításhoz  azonban meg kell ismerkedni a jóga talán legfontosabb,
ennek ellenére mégis elfeledett elemével a Dhjanaval. „


A következő cikkben ezt vizsgáljuk meg részletesen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése