A jóga elfeledett részei I.

2013. október 15. 10:04

A nyugaton is elterjedt Hatha jóga az elmúlt évtizedekben óriási világsikert ért el, több tízmillió emberhez jutatva el áldásos hatásait. A stressz csökkentése, a rugalmasabb test, a kiegyensúlyozottabb elme a legjobban ismert eredményei a mai jógának, amelyeket egy kis kitartással, rendszerességel bárki elérhet a jógapózok és légző gyakorlatok alkalmazása révén.

A jóga egyik legnagyobb bölcse, Patandzsali nagy hangsúlyt fektetett erre az ágra, hiszen ennek megélése lesz az, ami a jóga gyakorlásának minőségében egy hatalmas ugrást képes végrehajtani. A pratjahara során megtanulod visszavonni az érzékszerveiden önműködően kifelé áramló energiáidat. S ezt jó okkal teszed. Ennek révén fog fejlődni a belső érzékelésed és jobban figyelsz „Belső hangodra” – „Belső Énedre”. A modern szóhasználattal ezt vizualizációs képességnek és intuíciónak nevezik, melyek végtelen bölcsességgel segíthetik mindennapi életedet, és szellemi fejlődésed. Ennek során egyre tisztábban tudatosul benned a „belvilág” és a külvilág” látszólagos elkülönülés mögötti Egysége. Ezt követően ismered fel, hogy miképpen tükröződik a fizikai világod  (mindennapjaid valósága)  a finomabb (mentális és érzelmi) dimenziókból ( azaz mentális és érzelmi reakcióidból).

Ezt már a modern tudomány is felismerte. A kvantumfizikai kísérletek azt igazolták, hogy maga a megfigyelés ténye kikerülhetetlenül összekapcsolódik a kvantummezővel. Az emberi idegrendszer és az azon keresztül megjelenő elme hatóereje az, ami a kvantummezőben potenciális létező lehetőséget aktuális fizikai és szellemi szinten megjelenő tapasztalattá teszi. Ehhez persze létrehozza a megtapasztalandó és megtapasztalt között látszólagos elkülönülést, ami a szamszara alapja. Az ebből kivezető út a jóga valódi célja, s ennek haladóbb szakasza a pratjahara elsajátítása.

A pratjahara az a gyakorlat, ami segít megtapasztalni a belső érzékelés, tapasztalat finomodását. Minden érzékszervi észlelés csírája már ott vár a Tudatban (a kvantummezőben) a megnyilvánulásra. Ekképpen lesz érthető a pratjahara gyakorlója számára az, miképp is működik az elme kivetítő ereje. Megvilágosodik számára, hogyan is tükröződik a külvilág a belső állapotból. Nagyban elősegíthetik a fejlődést a vizualizációs gyakorlatok, melyeket érdemes külön minden érzékszervi jellegzetességre (kép, hang, illat, tapintás, íz) gyakorolni. A külső és belső harmónia kialakítása és stabilizálása ily módon megvalósul, ami előfeltétele a tágabb tudatállapot megélésének.

Tehát a legfontosabb jellemzője a pratjaharanak az energiák befelé irányítása, hiszen amíg az elme az érzékszerveken keresztül kifelé fordul, újra és újra felkavarja a gondolatokat és érzéseket, melyek öntudatlanul befolyásolják a mindennapi életminőségeinket.
Mintegy felkészíti a gyakorlót a pratjahara arra, hogy egyre koncentráltabban legyen képes az Atman – Önvaló - minőségét megtapasztalni önmagában. Ramana Maharshi a jóga egyik legfontosabb céljának az „egyhegyű elme” kialakítását jelölte meg. Véleménye szerint ez vezethet el a teljes megszabaduláshoz, vagyis az Önvalóval való azonosság átéléshez. Amíg az elme folyamatosan és öntudatlanul kifelé áramlik az érzékszerveken keresztül, semmi esély a szamszárá-ból való kilépésre. Amikor azonban a pratjahara segítségével fejlődik a befelé irányuló koncentráció, kész lesz a jógi továbblépni, s megtanulni a Figyelem és a Szándék tudatos irányítását (dharana).
A modern szóhasználattal Tudatos teremtésnek, vagy Vonzás törvényének nevezett folyamat kulcsa éppen ebben rejlik. Ezt vizsgáljuk a következő cikkünkben.